Bakó

Bakó egy tanyán élte mindennapjait megkötve. Kicsiként került a lánc a nyakára, és maradt is rajta. Azt mondja a gazda, Bakó buta, hiába beszél neki, nem fogad szót, ha elengedi, állandóan ugrál. Igen, Bakó tényleg ugrál, de mit is tehetne mást, hisz soha nem tanították semmire. A lánc végén rohangált, körbe-körbe, ez volt az élete. Pedig ő egy tüneményes kutya, a szíve hatalmas adag szeretettel, ragaszkodással van tele. Jókedvű, vidám, ártatlanul, boldogan néz az emberre, és csak is arra vár, hogy simogassák, és végre szabad lehessen. Mozgás igénye nagy, ami természetes, hiszen sosem szaladgálhatott kedvére. Idegenek érkezését ugatásával megbízhatóan jelzi. Nagyon gyorsan tanul, de a rossz dolgokat is gyorsan magáévá teszi. Így  nevelése ugyanolyan sok körültekintést, türelmet és beleérzőképességet igényel, mint amennyi következetességet és egyenességet.